A technológia átvitt értelemben sosem ismert határokat, a Central European Automation Holding (CEAH) megjelenésével pedig egy olyan szervezet jött létre, amelynek deklarált célja a határokon átnyúló együttműködés erősítése. A nemzetközi automatizálási szakértelem és a tagcégek egyesített tudása már a magyar ügyfelek számára is elérhető. A közép-európai automatizálási trendekről és a CEAH céljairól Slavoj Musileket, a CEAH igazgatótanácsának tagját, valamint Haraszti Róbertet, az Auware Engineering Kft. és az Antra ID Kft. üzletfejlesztési vezetőjét kérdeztük.
Vannak régióspecifikus közép-európai előnyök és hátrányok, amelyek megnehezítik vagy akár megkönnyítik egy automatizálási cégcsoport dolgát?
Slavoj Musilek: Minden ország egy kicsit más, de az automatizálás célja, működése és haszna mindenhol ugyanaz, többnyire ugyanazokat az igényeket szolgálja ki és ugyanolyan kihívásokra ad megoldást. Változik az ipar, változik a társadalom, egyre nehezebb szakembert találni a monoton, fárasztó munkához, ezzel párhuzamosan viszont egyre erősebb a költségnyomás, rövidebbek a határidők és szigorúbbak a minőségügyi elvárások, amire jött még a világjárvány és az ellátási láncok sérülékenységének élménye. Számtalan kihívás, amelyek egy időben érik az összes régiós országot. Ugyanakkor az automatizálási rendszerek is elértek arra a szintre, hogy mind technológiailag, mind költségben elérhetővé váltak már a legkisebb vállalkozások számára is.
A régió automatizálási szintje természetesen elmarad a nyugat-európai nívótól, de a régión belül nem látunk jelentős különbségeket. Ha a V4-országokat nézzük meg közelebbről, akkor az automatizálásban tapasztalható különbségek nagyrészt az eltérő iparszerkezetből erednek. Ahol hagyományosan az autóipar dominál, ott az automatizálási szint is magasabb lesz, mivel az ágazat mindig is az új technológiák korai befogadójának számított. Csehország és Szlovákia ebből kifolyólag van némileg Magyarország és Lengyelország előtt.
Haraszti Róbert: Nyugat-Európában a munkaerő költsége sokkal magasabb, egy automatizálási beruházás megtérülési ideje ennélfogva jóval rövidebb lehet. Ez a fajta változás a munkabérek robbanásszerű növekedésével már évekkel ezelőtt beindult nálunk is, de az automatizálási gyakorlat a régiós kkv-k szintjére még csak mérsékelten szivárgott le. Ez egy nagy különbség Nyugat-Európához képest, ahol a mikro- és kisvállalkozások is automatizálnak, és nagyban hozzájárulnak a régiók termelékenységében mutatkozó különbségekhez. Magyarországon a kisebb cégek még nem gondolnak ilyen természetes módon az automatizálásra, a tradíció sokszor erősebb hívó szó, mint az innováció. Ez az utat is kijelöli: ha a régiós cégek versenyképesek akarnak maradni, akkor az automatizálás útjára kell lépniük. A verseny ugyanis – minden protekcionista szólam ellenére – globális.
Az autóiparban az elektromobilitás kerül előtérbe, ehhez fog alkalmazkodni a közép-európai ellátási lánc is. Kihívást vagy lehetőséget jelent mindez a CEAH számára?
Haraszti Róbert: Ez abszolút mértékben lehetőségnek számít. Az akkumulátortechnológia csak nagy méretgazdaságosság esetében gyártható költséghatékonyan, ami magas automatizálási szintet feltételez. A gyártósoroknak ezenkívül rugalmasaknak is kell lenniük, ahol az egyedi igények lekövetése fejlett azonosítástechnológiát és anyagkövetést igényel. Valamint a most betelepülő autóipari nagyvállalatok sem terveznek megmaradni az országhatárokon belül, hanem régiós együttműködésre törekednek majd. Ez a működési modell a beszállítóikra is hatással lesz majd, egy régiós automatizálási holding tehát jó eséllyel indul majd az élesedő versenyben. De fel is kell készülnünk a kihívásokra; minél jobban adaptálnunk kell a már meglévő, rugalmas gyártást segítő megoldásainkat az akkumulátorok és elektromos autók gyártásához szükséges módszerekre.
Slavoj Musilek: Az autógyártók számára sem az elektromos autók megtervezése és legyártása, hanem a teljes beszállítói lánc átstrukturálása jelenti a problémát. A tömegcikkeket, például a hagyományos autógyártáshoz szükséges mechanikus elemeket gyártó beszállítók nagy részére nem lesz szükség a jövőben, ellenben rengeteg szenzort, szoftverterméket stb. igényelnek majd az autógyárak. Az ágazat minden szereplője számára hatalmas lehetőség, hogy részt vehet a változásokban, de fel is kell készülniük arra.
A különbségek csökkentésében hasznos eszköz az uniós támogatási program?
Slavoj Musilek: Ezt a kérdést ketté kell választani. A multinacionális cégek nagyon eredményesen fejlesztik a támogatásokból a saját technológiájukat versenyképességi vagy akár fenntarthatósági szempontok szerint. A kkv-k azonban csak csekély mértékben használják a támogatási forrásokat automatizálási beruházásokhoz. Ennek több oka lehet, például mert túl változatos a termékmixük, vagy félnek a berendezések bonyolultságától és a saját alkalmazotti körüket nem tartják elég képzettnek a technológiai ugráshoz. A pályázati rendszer nehézkes működése sem a kkv-k malmára hajtja a vizet.
Haraszti Róbert: Papíron a támogatási programok mindegyike jól néz ki, de sokszor mire a kkv-k kifizetik a pályázatírót, a pályázathoz szükséges jelentéseket és dokumentációt elkészítő ügynökséget (az adminisztráció meglepően nagy részt elvihet), megvalósítják a projektet és az önrészt is belerakják, sokszor kiderül, hogy a valóságban nem annyira fényes a pénzügyi eredmény. Arról nem is beszélve, hogy a felülről vezérelt beruházási döntések mindig torzítják a piacot, és a figyelmet olyan beszerzésekre irányíthatják, amik az adott pillanatban nem is a leghasznosabbak a vállalkozás számára.
Mindezek ellenére a jól megválasztott pályázati források határozottan előnyösek, hiszen elengedhetetlen szerepük van a régiós kkv-k viszonylag gyors feltőkésítésében, és a multinacionális cégek által elnyert pályázatok egy része is lecsoroghat a beszállítóik szintjére, ami megint csak a kkv-k számára teremt piacot. Egy új technológia vagy termék kifejlesztésében is hasznos lehet. Jó iránymutatás, hogy ne a pályázatnak keressünk helyet a cégben, hanem a cég víziójába illeszkedő pályázatot válasszunk.
Slavoj Musilek: Hasznosabb lenne egy olyan pályázati szisztéma, ami inkább a valódi technológiai ugrásokat támogatná, nem pedig a sokadik ugyanolyan targonca vagy szerszámgép megvásárlását.
Hogyan változik az adat szerepe a gyártásban?
Slavoj Musilek: Az adatgyűjtés és -hasznosítás valóban az automatizálási ipar egyik legfontosabb hajtóereje lesz a jövőben. Nem a robot ciklusideje érdekel majd minket, hanem minden releváns adat átfogóan értékelendő majd, hogy megalapozott döntéseket hozzunk a hatékonyság folyamatos javításához. Ebben a mesterséges intelligencia is segít majd minket, és olyan területek sem maradhatnak ki a szórásból, amik közvetlenül nem kapcsolódnak ugyan a termék legyártásához, mégis hozzájárulnak a vállalkozás általános hatékonyságához – ilyen például a logisztika vagy az épületmenedzsment.
Merre halad a Central European Automation Holding? Milyen ki nem aknázott területek vannak az automatizálásban?
Slavoj Musilek: A projektjeink nagy része az autóiparhoz kapcsolódik, de átfogó kínálattal rendelkezünk az élelmiszer-, gyógyszer-, műanyagipar, és egyéb iparágak számára is, különös tekintettel az intralogisztikai folyamatokra. A portfóliót még újabb akvizíciókkal kívánjuk tovább növelni. Előrehaladott tárgyalásokban vagyunk a számunkra ígéretes régiós cégekkel, és még idén várhatók tőlünk olyan bejelentések, hogy újabb tagvállalkozások csatlakoztak a Central European Automation Holdinghoz. A legfontosabb célpiacaink jelenleg Magyarország, Csehország és Szlovákia. Érdeklődünk Lengyelország és a Balkán régió iránt is, valamint további ambíciónk a németországi jelenlét.
Haraszti Róbert: Minél sokrétűbb a működésünk, annál többet nyerhetnek velünk az ügyfeleink. Már három tagvállalat estében is számos projektet tudunk felmutatni, amelyekben a szinergiák kihasználása révén átfogó, kulcsrakész megoldásokat adunk át, és ahol minden know-how a CEAH tagcégektől származik. Ezzel biztosítható az automatizálási rendszer magas rendelkezésre állása. De a technológia és a tudás birtoklása mellett ugyanilyen fontos az adott ország, az iparág és a környezet ismerete is. A holding olyan munkatársakkal akar rendelkezni, akik az adott országban élnek, beszélik az ügyfelek nyelvét – szó szerinti és átvitt értelemben is. A rendszer működik, ez az ügyfelek visszajelzéseiből is kiderült, a cél tehát a bővülés és a terjeszkedés. Kulcs ehhez a globális jelenlét, miközben megőrizzük az ügyfeleinkhez való szoros közelséget és közvetlen kapcsolatot.
Napirenden van a holdinghoz tartozó cégek közötti szinergiák javítása is?
Slavoj Musilek: Ezen a téren mindig van mit tenni. Stratégiai területnek tartjuk az együttműködés javítását, és konzisztens cégcsoport kívánunk lenni, vagyis amit az egyik cégnél javítunk és bevezetünk, azt nem hagyjuk ki a többinél sem.
Haraszti Róbert: A szinergiák javítása során számolnunk kell a munkatársak kettős identitásával, hiszen egyrészt – természetes módon – kötődnek a munkaadó cégükhöz, másrészt azonban úgy is kell tekintsenek magukra, mint egy nagyobb szervezet, a Central European Automation Holding részei. Ez hamar kialakul, hiszen ennél magasabb szinten is tud működni – gondoljunk csak az Európai Unió polgáraira, akik a saját nemzetükhöz is tartoznak.
Ilyen nemzetközi háttérrel mindkét, jelenleg 20-25 fős magyar cég óriási növekedés előtt áll, és gyakorlatilag sikerre vannak ítélve. A CEAH világos célja a határok lebontása – mind átvitt, mind pedig földrajzi értelemben, hiszen a régió országai csak úgy lehetnek sikeresek, ha a vállalkozásaik nem maradnak meg az országhatárok által szabott szűk kereteken belül.
Slavoj Musílek, CEO Holdingba tartozunk
Róbert Haraszti, Business Development Manager Antra ID Kft. & Auware Engineering Kft.
Techmonitor, Lászlo Molnár
