Sok szó esik az automatizálásról és a digitalizálásról, de mi a valóság? A Cseh Köztársaság egy “összeszerelő üzem”, vagy élen járunk a fejlődésben? Mi a helyzet Közép- és Kelet-Európa többi országával? Alábecsüljük őket? Slavoj Musílek, a Central European Automation Holding igazgatósági tagja megosztotta velünk tapasztalatait.

A “Slavoj Musílek” név erősen kötődik az automatizáláshoz. Az elmúlt években úgy tűnt, hogy eltűnt a színről, de ennek éppen az ellenkezője igaz. Miután több éven át sikeresen dolgozott Közép- és Kelet-Európában, létrehozva a kollaboratív robotikát mint közös szabványt, belevágott egy ambiciózus holding létrehozásába, amely átfogóan foglalkozik az ipari automatizálás kérdésével, és a különböző vállalatok közötti kölcsönös szinergiák révén fejleszti azt.

Olvasóink többsége valószínűleg az Universal Robotsnál töltött időből ismeri Önt. Mi vezetett az automatizálási területre?

1993-ban műszaki kibernetikából diplomáztam. Azonban az informatika felé menekültem, mert az üzlet szippantott. Egészen 2011-ig különböző szerepkörökben dolgoztam az IT világában, ami hatalmas kaland volt. Aztán visszatértem az automatizálás gyökereihez. Először a Rockwell Automationhoz, majd az Universal Robotshoz (UR). Az UR márka, beleértve engem is, gyakorlatilag ismeretlen volt a régiónkban. És az első pillanatban az UR robotok a dizájnjukkal izgalomba hoztak, és azt gondoltam, hogy ez valami olyasmi, mint a robotok Apple-je. Első pillantásra azonban nagyon érdekelt a cég egész víziója, stratégiája és kiváló belső kultúrája, így gyorsan megegyeztünk a cég akkori vezérigazgatójával. Otthagytam a “kényelmes székemet” és csatlakoztam a csapathoz, mint a Universal Robots első alkalmazottja a régiónkban. Az én feladatom volt az üzlet teljes kiépítése Közép- és Kelet-Európában, ami sikerült is. Hihetetlen utazás volt; nagyszerű csapatot építettünk fel, jól működő partneri struktúrát hoztunk létre, és meghatározó pozíciót teremtettünk a kollaboratív robotika piacán, annak ellenére, hogy más gyártók is elkezdtek teret hódítani ezen a területen... Az öt és fél év azonban óriási élményt jelentett, ugyanakkor kemény munkával teli időszak is volt. Egy új kihívás lehetővé tette számomra, hogy felépítsem és vezessem a Central European Automation Holdingot, amely mögött egy jelentős befektetési alap, az Oriens Investment Management áll, amely számos európai automatizálási vállalatot kezel holdingként.

Ön egy teljesen új piacot hozott létre az Universal Robots alatt. Mit vettél ki a kollaboratív robotika népszerűsítéséből?

Egyáltalán nem lehetetlen. Az Universal Robots volt az első vállalat, amely globális szinten népszerűsítette a kollaboratív robotikát. Tehát igen, egy teljesen új piacot teremtettünk. Le kellett rombolnunk a mítoszokat, és be kellett állítanunk az emberek fejében, hogy a robotika drága, hosszú megtérüléssel jár, költséges szakembereket igényel, és csak az autóipar vagy a nagyvállalatok engedhetik meg maguknak. Az általam összeállított csapat jelenleg is kiváló munkát végez, és a cobotok már most is fényes helyet foglalnak el a piacon, de ma még mindig küzdünk az emberek fejében lévő korlátokkal. A kollaboratív robotika a feje tetejére állítja a kliséket, gyors megtérülést, nagy hatékonyságot és rugalmasságot biztosít. Az UR olyan egyszerű vezérlést kínált, amelyet bármelyik alapvető műszaki ismeretekkel rendelkező munkás kezelni tudott. A mi állításunk a robotika ‘demokratizálása’ volt, mindenki számára elérhetővé téve azt; ez elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak kedvez. 2015-ben lehetőségem volt részt venni valami bomlasztó dologban, a kollaboratív robotikában, vagyis a cobotban; ez lényegében ismeretlen fogalom volt, három évvel később pedig már mindenki a kollaboratív robotikáról beszélt, nemcsak az iparági szakemberek, de hallott róla az ember a rádióban, a televízióban, a médiában.

Mennyire volt döntő, hogy a cobotok lényegesen olcsóbbak voltak, mint az ipari robotok?

A robot költsége nem döntő; jobb, ha a megtérülés költségét mérjük. A vállalat célja, hogy ne csak olcsó technológiát vásároljon. A vállalat célja a növekedés, a hatékonyabb és jobb termelés, a magasabb hozzáadott értékű termékekre való koncentrálás, a versenyképesség növelése; mindezekről szól. És ha a robotok ezen célok elérését, az együttműködő robotokat használó alkalmazások, vagy általában bármilyen más technológia, a “beszerzési áruk” nem az a paraméter, amelynek meg kell határoznia.

Van-e az a benyomása, hogy mióta Ön az UR-hez csatlakozott, megváltozott az iparág? Megváltozott az automatizálás megítélése?

Azt hiszem, igen. Hét-nyolc évvel ezelőtt a vállalkozások azt kérdezték, hogy automatizáljanak-e. Ez ma már idejétmúlt. Ma már senki sem azt kérdezi, hogy “ha”, hanem azt, hogy “hogyan”. Nemcsak a nagyvállalatoknál, hanem mindenféle méretű vállalatnál egyértelmű, hogy az automatizálás elengedhetetlen. A jelenlegi és jövőbeli emberhiányt kezelik. Rugalmasabb termelésre van szükség, és a termelési kapacitásokat gyorsan és rugalmasan kell a kereslethez igazítani. Vannak időszakok, amikor három műszakban kell termelni, és vannak, amikor jelentősen kevesebb a munka. A Covid megmutatta az ellátási láncoktól való függőségünket. Ma minden vállalkozásnak gyorsan kell tudnia reagálni az aktuális helyzetre, és az automatizálás erre kínál megoldást.

Ha van egy cégem, és azt jobban automatizálni szeretném. Hogyan segít nekem újragondolni a folyamatokat és mérni a megtérülésüket?

A jelenlegi helyzet ellenőrzésével és a célok mérlegelésével kell kezdenünk. Egyeseknél a cél a közvetett költségek megszüntetése; sok vállalatnál a termelési kapacitás növelése vagy a termelési minőség egyenletes fenntartása; másoknál a termelési folyamatok rugalmassága lehet a cél. Miután azonosítottam egy kritikus problémát, és tudom, hogy mit akarok elérni az automatizálással, kiszámíthatom az előnyöket. Ehhez azonban szükség van egy általános képletre. Alapvetően ellenzem, hogy az előnyt a robot által helyettesített egy dolgozóra jutó költségmegtakarításként számszerűsítsük.

Egyrészt az automatizálás valódi előnyei máshol vannak; a megtakarított haszon kisebbségben van. Másodszor, nem láttam olyan ügyfelet, aki az automatizálásba való befektetéssel alkalmazottakat szüntetett volna meg. A robotok miatt nem veszítik el az emberek az állásukat.

Mégis olyan gyakran bemutatják. Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban?

Számomra a kritikus szempont az emberi potenciál kiaknázása. Bár ezt gyakran leértékelik, a Cseh Köztársaság nem egy “összeszerelő üzem”. Igen, most még mindig sok gyártó cég használja elsősorban a dolgozók kezét, pedig a fejüket kellene többet használniuk. A gépnek olyan munkát kell végeznie, amit egy gép is el tud végezni... Az embereknek olyan tevékenységeket kell végezniük, amelyek teljes mértékben kihasználják a bennük rejlő lehetőségeket. Az, hogy hiány van képzett emberekből, egy másik közhely. Nem kell mindenkinek főiskolára járnia. De mindenki tud fejlődni és tanulni, csak a munkáltatónak kell lehetőséget adni neki. Azok a vállalkozások, amelyek ezt megtették, megtartották alkalmazottaikat, és jobb munkát kínáltak nekik, magasabb hozzáadott értékkel, jobb pénzért.

Térjünk át a jelenlegi eljegyzésedre. Hogyan mutatná be röviden a CEAH-t? Mi a célja?

A Central European Automation Holding egyedülálló projekt a régiónkban. Célja egy olyan vállalatcsoport létrehozása, amely az automatizálási megoldások kulcsszereplője, és együttesen Közép- és Kelet-Európa legbefolyásosabb csoportját alkotja majd. Jelenleg a CEAH három vállalatot tömörít, egyet a Cseh Köztársaságban, kettőt pedig Magyarországon. Van egy cégünk, az Automa CZ, amely harminc éves múlttal és kiváló hírnévvel rendelkezik; a fókuszban automatizálási sorok, egycélú gépek és robotállomásos gépek tervezése és építése áll a csehországi és európai ügyfelek számára. Magyarországon a cégek az Antra ID és az Auware Engineering. Az Antra ID elsősorban az intralogisztikai folyamatok vezérlésére és automatizálására kínál megoldásokat. Az Auware Engineering elsősorban magas hozzáadott értékű szolgáltatásokkal foglalkozik, amelyek gyakran jelentős átfedést mutatnak az informatikával. Célunk, hogy maximalizáljuk a portfóliók és a vállalkozások képességei, kapacitásai és tapasztalatai közötti kiegészítő jelleget, így lehetővé téve ügyfeleink számára a legmodernebb szaktudáshoz, tapasztalathoz és megoldásokhoz való hozzáférést, amelyek az igények széles körét lefedik. Az üzletágaink közötti ilyen jellegű együttműködést gyorsan és hatékonyan kezdtük el, így sikeresen szerzünk és hajtunk végre olyan megrendeléseket, amelyeket csak egyes üzletágak tudtak volna önállóan megvalósítani. Vállalataink hosszú távú ügyfelei is látják és értékelik a szinergiát, így ez a helyes út.

Van valamilyen kulcsfontosságú utasítása a felvásárlásokhoz? Mely területekre szeretne még behatolni?

Ezzel kapcsolatban három nézőpont létezik. Az első a szolgáltatások és termékek portfóliójának értékelése, valamint az, hogy az hogyan illeszkedik és gazdagítja a koncepciót. A második nézőpont a pénzügyi, hogy mi lesz a befektetés megtérülése, és hogyan emelkedik a csoport értéke. A harmadik pedig az, hogy minket egy olyan üzlet érdekel, ahol 100 százalékot kapunk.

Milyen érdeke fűződik a vállalatoknak a külföldi tőke bevonásához? Segít-e a jelenlegi piaci bizonytalanság a felvásárlások terén?

Nem tudok egyértelmű választ adni. A Covidból már elfogytak a beszállítók, és egészséges játékosok jönnek. Konkrétan, ma a mi vállalkozásaink 2024-es projektekkel foglalkoznak, a teljes kapacitás le van foglalva, és ez nagyszerűen működik. De természetesen vannak olyan vállalkozások az iparágunkban, amelyek valamilyen okból kifolyólag többet buknak, mint amennyit szeretnének, vagy amelyek tulajdonosai fontolgatják, hogy “kiszállnak a vonatból”.”

Tehát a jövőre nézve optimista vagy?

Optimista vagyok az életben. A megközelítésem nagyon egyszerű: a piacon az egyetlen tisztességes dolog maga a piac. Ugyanez vonatkozik az összes vállalkozásra, amely rajta működik; mindannyiuknak ugyanazokkal a problémákkal kell szembenézniük. Amikor nekünk hiányoznak alkatrészek a géphez, mert a beszállítóink valamilyen okból kifolyólag nem tudják időben leszállítani azokat, a versenytársaink is ugyanebben a helyzetben vannak. Amikor az ügyfelek irreális határidőket kérnek tőlünk, vagy az árral kapcsolatos elképzeléseik nem felelnek meg az elvárásainknak, a versenytársaink ugyanabban a helyzetben vannak. Tehát nekünk intelligensebbnek, gyorsabbnak és rátermettebbnek kell lennünk a többieknél, és akkor mi nyerünk. Ebben a piac igazságos, és azok kezére játszik, akik szívüket és eszüket beleadják a munkába.

De mi van akkor, ha a piacot nem teljesen természetes tényezők befolyásolják? Mi a helyzet az elektromobilitásra gyakorolt politikai nyomással és hasonlókkal?

Erről nagyon határozott véleményem van. De tisztán szakmai szempontból is tudok rá tekinteni. A piac szempontjából ez az az irány, amerre a világ mozog, függetlenül a mi véleményünktől, akár akarjuk, akár nem. Mi technológiát, megoldásokat és szolgáltatásokat nyújtunk ügyfeleinknek. Még ebben a helyzetben is sok mindent tudunk kínálni; természetesen ez a drámai változás hatalmas lehetőséget jelent ügyfeleink és számunkra is. Egy hajóban evezünk ügyfeleinkkel, és segíthetünk nekik abban, hogy ez az átalakulás sikeres legyen. Vagy panaszkodhatunk, vagy megtalálhatjuk benne az innováció lehetőségét. Mi a második lehetőséget követjük.

Tapasztalatokkal rendelkezik a közép- és kelet-európai piacokon. Mi, csehek, különbözünk-e a gyártás automatizálásához való hozzáállásunkban Magyarországhoz, Szlovákiához és a régió más országaihoz képest?

Igen, minden piac egy kicsit más. A cseh és a szlovák piac nagyon közel áll egymáshoz a több évtizedes normális állapot és a hosszú és erős ipari hagyományok miatt. A lengyel piac más, kiterjedtebb és változatosabb a fókuszt és a vállalatok méretét tekintve. Az utóbbi években azonban nagy hangsúlyt fektettem a modernizációra, az automatizálásra és az ehhez kapcsolódó beruházásokra, ami a jövőben jelentősen növelheti a lengyel ipari vállalatok versenyelőnyét, legalábbis európai szinten. Magyarország, ahogyan én már régóta érzékelem, egy viszonylag összetett, mintha lassúbb vagy tétova piac lenne. Az automatizálás és az innováció szempontjából ígéretes ország Szlovénia, amely egy kis ország, de nagyon is a magas hozzáadott értékre koncentrál. Romániát vagy például a balti államokat sokan tudatlanságból alábecsülik. Mindenhol hatalmas beruházások folynak az automatizálás és az innováció terén.

Van olyan területe az automatizálásnak, ahol nagy lehetőségeket lát a jövőben?

Adatokkal dolgozik. Az adatok gyűjtése és értékelése, az adatok felhasználása az online és automatizált irányításhoz, valamint a termelés és a logisztika komplex folyamatainak optimalizálása segít a kiszámíthatóságban, a teljes folyamat hatékonyságában és a természetes előrejelző vezérlésben. Amikor például a Covid hirtelen leállította a rutinműveleteket, például a stabil és kiszámítható anyag- és alkatrészellátást, a vállalkozások nem tudtak reagálni rá; olyan volt, mint Kaiser és Lábuse híresen: A gumizók várták, hogy jöjjenek, és amikor a gumizók nem jöttek, a szósz kiömlött. Az adatokkal való munka intelligenciát és sokkal nagyobb hatékonyságot hozhat, ami a jövő nagy témája. Természetesen ott van még a gépi látás, a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság használata, a digitális iker, az 5G hálózat, a vezérlőrendszerek virtualizálása és más témák.

Az adatokkal való munka az Ipar 4.0 fő gondolata, ami egy tízéves dolog. Miért nem működik már régóta?

Ez egy normális fejlemény. A legtöbb vállalkozásnak csak most van infrastrukturális platformja, elkezd adatokat gyűjteni, és megtanulja, hogyan dolgozzon velük.

A cseh vállalatok stratégiai megközelítést alkalmaznak az automatizálás és a digitalizálás terén?

A gyártó cégek nagyon jól tudják, hogy merre nyomja őket a cipő. Tudják, hol kell racionalizálni a termelést vagy a folyamatokat, és növelni a rugalmasságot, esetleg automatizálással. Lehet, hogy segítségre van szükségük az egyes intézkedések relevanciájának, folyamatosságának vagy megvalósíthatóságának értékeléséhez. Ügyfeleinknek jó elképzelésük van arról, hogy milyen gyártási helyszínekkel kell foglalkozniuk, mi pedig segítünk nekik a folyamat megtervezésében; ez a mi szerepünk. Javasolni fogjuk, hogy hol tudják a legtöbb előnyt elérni, hogy megelőzzék a problémákat. A legnagyobbakon kívül a gyártó vállalatoktól csak az automatizálással és a digitalizálással kapcsolatos néhány lehetséges területen lehet elvárni, hogy a legjobb szakemberek legyenek a soraikban. De amikor az ügyfeleinkkel beszélgetek, azt látom, hogy meg tudnak nevezni egy problémát, és szakemberekhez fordulnak, hogy megoldják azt.

Van még valami új szerzemény az asztalán? Tudna általános jelzést adni arról, hogy mely szegmenseket fogja megcélozni a közeljövőben?

Két irányról beszélünk: először is, a megoldások, szolgáltatások, képességek és kapacitások portfóliójának kiegészítése vagy bővítése a meglévő üzleti területeken... A második növekedési lehetőséget olyan ipari szegmensekre és ügyféltípusokra összpontosító vállalatok esetleges felvásárlásában látom, amelyeket meglévő vállalatainknak elsősorban meg kellett volna célozniuk. Az azonban biztosan nem meglepő, hogy az automatizálási és digitalizálási piac izgalmas iparágak és területek széles skálájára terjeszkedik, és mi is ott akarunk lenni.